Téli Tihany 15 teljesítménytúra

A tavalyi Téli Tihany után egyszerűen nem volt kérdés, hogy idén is indulunk. A csapat (kisebbik fiam és jómagam) és a táv is ugyanaz volt. Az idő is ugyanolyan gyönyörű, mint 2015-ben. Valószínűleg a régóta sóvárgott napsütésnek is köszönhetően egyvalami nagyon megváltozott: a résztvevők száma.

A Téli Tihany teljesítménytúrák védjegye a panoráma

Mint később megtudtam, a tavalyi túrákon (10, 15 és 20 km) rekordszámú indulót regisztráltak. Idén… több mint 40%-kal többet!

Szokás szerint utolsó pillanatban érkeztünk, 10.30-kor zárták (volna) a 15 kilométeres táv nevezését, nekünk nagyjából 5 percünk volt, hogy elérjük a sulit, ráadásul elég messze sikerült parkolni. Az okát azonnal megértettük, ahogy megláttuk az iskola udvarán a kapuig kígyózó sort.

A kapunál az előttünk érkező kisebb társaságnak a szervező azt javasolta, hogy ha egyiküknek van BTHE-kártyája, akkor ő nevezzen, a többiek egyszerűen tartsanak vele a túrán. (Tehát a hivatalos számnál vélhetőleg jóval többen túráztak aznap a Téli Tihany útvonalain.)

Az egyesület rendezvénykártyájával ugyanis nem kellett sorban állni. Pontosabban egy másik pultnál kellett nevezni, ahol csak páran voltak előttünk. Egy korábbi túráról – Andezit, szintén ajánlott kategória – nekünk is volt ilyenünk, így 10.39-kor kezünkben az itinerrel – és a kezünkbe nyomott téli fagyival – nekivágtunk a túrának. (A kártya kiváltását egyébként mindenkinek javasoljuk, aki részt szokott/szeretne venni a kiválóan szervezett BTHE-túrákon.)

Idén új útvonalakon hirdették meg a túrát, nem az Aranyház irányába indultunk a Belső-tó partján fekvő iskolától, hanem Tihany felső piaca felé. A piacnál elhagytuk az aszfaltot, és megkezdtük a kapaszkodást. Pár lépés után elindult, és nagyjából a teljes útvonalon üzemelt a Téli Tihany teljesítménytúrák alapszolgáltatása: a panoráma.

A piac fölötti első kilátópontnál is sokan megálltak

Ebből és a tömegből következett, hogy minden kilátópontnál sokan voltak, így jellemzően nem álltunk meg. Ezért (is) a kevés kép.

Tényleg szép a kilátás az Akasztó-dombra vezető ösvényről

Elég hamar elértük az első ellenőrzőpontot, az Akasztó-dombon. Pontosabban a sor végét, mert itt is feltorlódtunk picit. Mindenki türelmesen várt – még a gyerekem is –, pár perc után sorra kerültünk, és egy éles jobbkanyarral elindultunk a félsziget nyugati oldala felé.

Sor áll az ellenőrzőpontnál az Akasztó-dombon

Ahol lehetőségünk nyílt, előztünk, majd az újabb emelkedő kicsit szétrázta a tömeget. A tavalyi túrán ezt a szakaszt fordított irányban teljesítettük, és egyébként is bejártuk már párszor. Így csak nyugtáztam, hogy mennyire szép helyeken járunk, de nem álltunk meg nézelődni, pláne fényképezni. Az Átjáró-barlangnál volt a következő ellenőrzőpont, fékezés, bélyegzés és indulás tovább.

Tényleg szép helyeken vezet a Téli Tihany útvonala

Az Aranyház vendégei is voltunk már több alkalommal, kisfiam sem ragaszkodott hozzá, hogy felmenjen – pedig nem kevés időt szokott rajta mászkálni, ha arra járunk –, igaz, hogy ide is kitehették volna a „megtelt” táblát.

Az Aranyházra is kitehették volna a „megtelt” táblát

Az Aranyháztól nem a Belső-tó felé indultunk, azaz innen már számunkra is új útvonalon jártunk. A félsziget nyugati partján, a Horgásztanyáknál volt a következő ellenőrzőpont, itt teát és pogácsát is kaptunk, elüldögéltünk egy kicsit. Van valami sajátos varázsa ezeknek az előre elkészített és ízesített, hatalmas edényekből kimért teáknak. Egyetértettünk a sráccal abban, hogy finom is volt.

Indulás a Horgásztanyáknál található ellenőrzőponttól

Rövid szünet után felkerekedtünk, és folytattuk az utunkat északi irányban. Nagyon klassz része ez a túrának, el is döntöttük, hogy „saját szervezésben” is visszatérünk még ide. Az, hogy a jövő évi Téli Tihanyon is ott leszünk, egy pillanatig sem volt kérdéses.

Úton a Csúcs-hegy felé

Nemsokára már a Sajkodi-öböl fölött jártunk, nyáron többször is voltunk az itteni strandon. A Csúcs-hegyre vezető kaptatón végképp lekerültek a kabátok, nem sok minden emlékeztetett a télre, csupán egy kis jég a nádasban.

Téli Tihany 2016 – nagyjából ennyi emlékeztetett a télre

A Csúcs-hegyről szintén elképesztő kilátás nyílt, biztos, hogy ide is visszatérünk.

Téli Tihany teljesítménytúrák a panoráma jegyében

Apáti-hegy, majd a Szélmarta sziklákhoz közeledve már ismerős helyek. Rálátás a Külső-tóra, majd a Belső-tóra és a Balatonra, majd az ellenőrzőpont – és a tea – után újabb kapaszkodás, hogy elbúcsúzhassunk a Külső-tó látványától.

Kilátás most éppen a Belső-tóra és a Balatonra

Nagyon klassz túra volt, tényleg, nevére némiképpen rácáfolva nyoma sem volt hónak, sár viszont volt rendesen egy-egy szakaszon. Kedvünket ez sem tudta elrontani, és a beérkezéskor újra tapasztalt tömegjelenet sem.

Grisport bakancsaink esetében pedig némi tisztításra nyílt kilátás

Fél órát tartott, mire sorra kerültünk, megkaptuk az oklevelet, illetve a kitűzőt/hűtőmágnest. Pár percre rá pedig már virsliztünk, teáztunk. A szervezőket érthetően felkészületlenül érte a tavalyi rekordot messze felülmúló részvétel, ez látszott a hosszú sorokon és tapasztaltuk útközben is, hogy volt, ami már elfogyott a pontokon. Mondjuk az felért egy varázslattal, hogy honnan tudták – vasárnapi boltbezárás ide vagy oda – az előre megrendelt virslimennyiség másfélszeresét odateremteni, és azt is csak ők tudják, hogy mekkora erőfeszítéssel járt kezelni a minden várakozást messze felülmúló tömeget.

Amit mi tudunk, tapasztaltunk, hogy megint egy kiváló teljesítménytúrán vehettünk részt, nekik köszönhetően. Tehát ezúton is köszönet, jövőre is ott leszünk!

További infó a rendezvényről: telitihany.hu