Teszt: a Kreischberg avagy Murau síterepe

Murau tényleg kézenfekvő célpont, ha magyar családok indulnak síelni. Ez itthon is egyértelmű, odakint még inkább. Egyszerűen mindenhol hallani magyar szót, van ahol csak azt. Tehát ha valakinek ez fontos szempont, nem is kell tovább keresgélnie.

A Kreischberg eddig kimaradt, de mostantól a listán…

Annyira egyértelmű volt tehát, hogy magyarként Murau a megfelelő választás, hogy tucatnyi más osztrák síterepen voltunk már, mire úgy alakult, hogy télen is eljutottunk a stájer városkába. Nyáron voltunk már, és a Mura menti bringázást mindenkinek ajánlom, különösen a gyerekekre szabott nosztalgiavonat-bringa kombinációt.

Bár a (magyar) köztudatban Murau szerepel, mint síterep, ez igazából a kicsit távolabb fekvő Kreischberg. Nem csak a tovább bonyolítás kedvéért érdemes megjegyezni, hogy közvetlenül a város fölött is van egy síterep, a Frauenalpe. Fekvése (1500-2000 m) miatt hóbiztosnak számít, különlegessége, hogy csak természetes hó van – azaz nem hóágyúzott –, és csak húzóliftek. Tehát egészen más hangulatra számíthatunk a pályán és a hüttében egyaránt.

Mivel a Frauenalpén csak a hüttét teszteltük – és a sajtgombóc levest, ami eddig szintén kimaradt, de mostantól kötelező –, a Kreischberget viszont végigsíeltük, folytassuk inkább az utóbbival.

Első benyomásként rögtön a síterep egyik védjegye tűnik fel, a parkolóig tartó fekete pálya, komoly versenyek helyszíne. Ebből az is következik, hogy a nap végén jót lehet síelni a völgyig – egyúttal kérve minden gyakorlatlan, fáradt síelőt, hogy olyankor már inkább a kabint válassza, nem volt jó érzés látni a letöréseknél toporgókat, no meg a hordágyat sem –, de ha lent (is) van a fekete pálya, abból még egy dolog sejthető. Igen, a kék pályák a felső részen találhatók.

A 2-es kék pályán a kabinos középső és hegyállomása között

Miért fontos ez? Mert máshol inkább az a jellemző, hogy a hosszú, enyhe lejtésű (azaz kék) pályák vezetnek a völgyig, ebből adódóan a kezdők sokszor kénytelenek romló állagú pályán síelni, ami plusz nehézséget, fáradást és akár sérülésveszélyt is jelenthet. Számukra – és a gyerekekkel útnak induló családok számára – feltétlenül jó hírt hoztam: a Kreischbergen csodálatos kék pályák találhatók a síterep felső felében. Szélesek, lankásak, és tökéletes minőségben találtuk őket a sínapok utolsó perceiben is.

Napsütés, panoráma, lankás kék pályák…

Murau tökéletes választás családoknak. Pont. A családi síterep fedőnév ezúttal egyáltalán nem azt jelenti, hogy gyakorlottabb síelők nincs mit keressenek ott, sőt. Valóban minden adott ahhoz, hogy kezdő anyuka (vagy apuka) és a síeléssel most ismerkedő kicsik is jól érezzék magukat, de abban is biztosak lehettek, hogy a sebességmániás kamaszok is áldani fognak Titeket a remek piros és fekete pályákért.

Síiskolások a 3-as (4-es) pálya kék részén

Amíg a család többi tagja boldogan csúszkál a völgyből érkező kabinos hegy- és középállomása között (2-es számú kék pálya), vagy a csákányosok által kiszolgált 3-as, 4-es kék pályákon (választható opció a piros felső szakaszuk), addig mi elszökhetünk felfedezni a Rosenkranz-csúcsot. No meg a 2013-ban átadott modern, tízszemélyes kabinost. Felérve választhatunk, hogy maradunk a Kreischbergen, és örömködünk a már említett pályákon – no és azokon, amelyekről még nem esett szó –, vagy lesiklunk a piros 7-esen a kétüléseshez, ami a Rosenkranzra (2118 m) repít fel. Meglepően gyors egyébként valóban, de nem eléggé, ahhoz képest, hogy mennyire szeretnénk újra és újra felérni, hogy lecsúszhassunk a pazar piros 10-esen.

A 2013-ban átadott 10 személyes kabinos felvonó

A fél napot a Rosenkranzon töltöttük, úgy, hogy a roppant kívánatosnak tűnő fekete 11-es nem is volt megnyitva. Igen, azon az egy piros pályán csúsztunk annyit.

A Rosenkranz tetején…

Fekete pályát azért találtunk, visszaúton a Kreischbergre. Tetszett persze ez is (8-as, fekete), de a fekvése miatt tényleg csak naponta egyszer kerülhetett léc alá. Nem úgy, mint az abszolút kedvenc, a fekete 16-os. Ez tulajdonképpen egy piros pálya rövidebb verziója a szintén a közelmúltban átadott narancsbuborékos ülőfelvonó aljáig.

Ezt az arcot – az Orange Sixpack hegyállomását – láttuk a legtöbbet… 🙂

Az „Orange Sixpack” felvonón ültünk a legtöbbször, szerintem. Ha felértünk, akkor a piros 15-ösön (jó) elindultunk vissza, majd választhattunk, hogy a piros 17-esen vagy a fekete 16-oson folytatjuk. Mindig a feketét választottuk. 🙂

Széles és igen, meredek is a fekete 16-os

Meredek, persze, viszont nagyon széles, tényleg örömzuhanás. Nem véletlen, hogy mindig szóba kerül a pályák szélessége. Mint ahogy az sem, hogy 2009-ben itt kezdte meg működését a világ legnagyobb pályagépe, az 527 lóerős és 7,25 m széles Szörnyeteg (The Beast)!

Mi nem ezt a – Kreischberg tetején levő – műintézményt látogattuk

Nagyjából itt voltunk a nap másik felében. Legalábbis a tiszta játékidőt számítva, azaz levonva az átcsúszásra, no meg a hüttére fordított időt. Utóbbi egyébként minden esetben a Rieglerhütte volt, ajánlott kategória. És éppen egy átcsúszás (12-es kék pálya, a hosszú kabinos hegyállomásától az új kabinos völgyállomásáig) mentén fekszik.

Hófánkpálya (Tubing) nem csak gyerekeknek

Ha nem csak a hüttézést keresitek, mint változatosságot, akkor – különösen a gyerekeknek – jó hír, hogy egy klassz hófánkpálya is van a parkolótól érkező kabinos hegyállomásánál. A nagyjából 200 m hosszú élmény menetenként 1 euró, a kényelmet a kis húzófelvonó, az élményt pedig a hófánkokat (kérésre) megpörgető kezelő fokozza.

Kérésre a kezelő fokozta az élményt egy kis pörgetéssel

Természetesen Murau városa is számos kikapcsolódási lehetőséget kínál, és ha mindenképpen a sportnál maradnánk (nem feledve a hamarosan nyíló látvány-sörfőzdét), akkor érdemes kipróbálni a jégtekézést. Mi is kipróbáltuk, és egészen biztos, hogy nem ez volt az utolsó alkalom.

A jégtekézést (Eisstockschiessen) is hamar megszerettük

A Kreischbergre is visszajövünk még, ez sem kérdés. És mindenkinek jó szívvel ajánljuk.

A Kreischberget jó szívvel ajánljuk figyelmetekbe

Pályatérkép és más infók a síterep honlapján: kreischberg.at

A honlapon is látszik, hogy felkészültek a magyar vendégekre. Ez Murauban és a Kreischbergen is folyamatosan tetten érhető, ennek egy kevésbé szép (bár minket és nem a síterepet minősítő) példáját láttuk a felvonó kabinjaiban. Az ajtón (az ablak alatt) három nyelvű tábla figyelmeztet sok mindenre. Ugyanazzal a betűtípussal és -mérettel németül, magyarul és angolul néhány kérés, többek között az, hogy ne dobj ki szilárd vagy égő tárgyat a felvonóból… Alul, nagyobb betűvel, csak magyarul: NE DOBJON KI SEMMIT! Ennyi.

Murauban, a Kreischbergen szívesen látják a magyarokat… viselkedjünk ennek megfelelően!

Azaz van mit javítanunk még az országimázson, tegyünk érte, tényleg, kulturált viselkedéssel a sípályán és nem csak.