Tropical Islands – Trópusi sziget Németországban
Az úgy volt, hogy Németországban tutajozgatva a Spree-csatornán, egyszer csak kikötöttünk egy trópusi szigeten. Na jó, csak majdnem így történt. De a Tropical Islands nagyon is létezik.
Leadtuk a tutajt Beeskowban, autóba ültünk, és nagyjából egy óra múlva már ott is voltunk Európa legnagyobb fedett trópusi üdülőparadicsomában, aquaparkjában, bármijében is. Elég nehéz meghatározni, hogy mi is tulajdonképpen a Tropical Islands, de hogy nagy, az biztos.
Az itthon megszokott a aquamindenfélékkel hordoz rokon vonásokat, hiszen vannak benne élménymedencék, csúszdák, trópusi növényzet, éttermek, szaunavilág… de az arányok egészen mások.
A csarnok méreteiről sokat elmond, hogy két hőlégballon is közlekedik benne, az egyik 60 méter magasra emelkedik, és még így sem éri el a tetőt! A csúszdatorony 27 méter magas, a leggyorsabb csúszdán (pontosabban csúszdában, hiszen zárt) el lehet érni a 70 km/óra sebességet!
A változatos szaunavilág 10 000 négyzetméteren terül el, az esőerdő összesen 50 000 növényt számlál! Kuriózum még a trópusi falu, ahova az épületek valóban a trópusokról kerültek, és bennük származási helyüknek megfelelő éttermek működnek…
Tropical Islands – Gyerekkel a trópusokon
A szuperlatívuszok további sorolása helyett jöjjenek inkább a személyes élmények. Naná, hogy gyerekkel.
Természetesen kitörő lelkesedéssel fogadta a hírt, hogy németországi nyaralásunk végén egy éjszakát itt töltünk majd. Azonnal megnézett egy csomó képet meg videót a helyről.
A Tropical Islands egyik nagy dobása kétségtelenül az, hogy meg lehet szállni benne, nagyon sokféle módon és színvonalon. És még az épületen kívül is kínál számos lehetőséget.
A mi szállásunk odabent volt, sátorban. Tényleg. Fehér homokos területen állnak a Safari-sátrak, bennük kényelmes matracok, igazán jól aludtunk.
De nyilván nem az alvással, hanem a Tropical Islands felfedezésével kezdtük. A szaunavilág nem érdekelte a srácot – remélem, még járok arra –, bejártuk az esőerdőt meg a trópusi falut, utána irány a csúszdatorony. Elég nagy sor volt, a legfelsőre nem mehetett a magassága/életkora miatt, én meg nem bántam, hogy kimarad. A többit kipróbáltuk, párat csúsztunk, majd visszatértünk a medencékhez. A két nagy élménymedence ismérve, hogy éjszaka is nyitva vannak – az ott éjszakázók használhatják őket –, így rövid fogócskázás után eltettük későbbre a benti folytatást, megebédeltünk a Déli Tenger névre hallgató medence partján, majd következett a külső rész, az Amazonia.
Vadvíz
És a fogócskázás – hogy ezt miért nem tudja megunni? – a kinti medencékben. A vadvizes pályát is kipróbáltuk, bár ott is viszonylag nagy sor volt. Az idő előrehaladtával a sor egyre rövidebb lett, a lezúduló víz tömegét viszont megnövelték, innentől nem volt kérdés, hogy a nap hátralevő részében itt fogok küzdeni az életemért.
A White Water (a vadvíz logikus angol neve) ezúttal nem vadvízi evezést jelentett, azaz népi nevén raftingot, hanem csak simán le kellett zúgni a 250 m összhosszúságú pályán. Jópofa volt, köztünk nyilván hamar versengéssé, sodródás közbeni közelharccá fajult.
Szerencsére, mielőtt megfulladtam volna, eszembe jutott, hogy a kajáldák 10-kor zárnak, így félkor visszatértünk a csarnok belsejébe. Egyébként 10-kor zár az Amazonia (a külső rész), illetve a csúszdatorony is, onnantól már csak a két élménymedence üzemel.
No meg egy koktélbár a Déli Tenger partján, azt is meglátogattuk vacsora után, és a Lagúna névre hallgató másik élménymedencét is.
Éjjel 1-kor ért véget számunkra a nap, kiadós alvás és még kiadósabb reggeli várt ránk, majd kijelentkeztünk és elindultunk haza.
Összességében klassz élmény volt, ne hagyjátok ki, ha a családdal a közelben jártok. De akár egy hosszú hétvégét is ide lehet tervezni, a szállás adott, a gyerekek két nap alatt sem fogják megunni. Egyébként a környéken is rengeteg látnivaló van, outdoor lehetőségek tömkelegével.
Fotók: tropical-islands.de