Teszt: az eplényi Síaréna február 1-jén

Teszt rovatunk újabb sípályával bővült. Február 1-jén meglátogattuk az eplényi Síarénát. Az időjárás-előrejelzés nem volt túl biztató, de nem adtuk fel, és addig nézegettünk különböző oldalakat és applikációkat, amíg végre találtunk olyant, amelyik csak 13 óra utánra mondott esőt. Volt olyan előrejelzés is, amelyik szerint addig esik, és 13 órakor eláll. De mi nem ennek akartunk hinni.

Teszt az esőben: az eplényi Síaréna 1-es pályája

Végül igazunk lett. Esett délelőtt is, és 13 óra után is. Bár akkor már nem annyira intenzíven.

9.30-tól jártak a felvonók, 10 óra körül futottunk be, a kölcsönzőben beszereztük, ami még hiányzott (meggyőzően gyors volt a kiszolgálás, bár elég sokan érkeztünk egyszerre, egy iskolai csoportot is ideértve), megvettük a jegyeket, és irány a pálya.

Közfelkiáltással úgy döntöttünk, hogy csak 4 órás síelést vállalunk – ennyire lehet bérelni is, illetve síjegyet is váltani, a következő fokozat már az egész nap –, úgy tűnt, hogy azalatt tökéletesen ronggyá tudunk ázni. Mint kiderült, erre a célra már a 2 órás időtartam is megfelelt volna. Már ami a legrövidebb váltható síjegyet illeti, az átázást sokkal hamarabb megoldottuk.

Egy február 1-jei síelésről valahogy nem az eső jutna elsőre az ember eszébe, de nekünk felvonózás közben bőven volt időnk hozzászokni a gondolathoz.

Mintegy bemelegítésként az 1-es csákányost választottuk. Jó választásnak bizonyult erre a célra, mert akkor mentünk vele utoljára. Nagyon lassú, de lehet, hogy mi voltunk türelmetlenek az időjárás miatt. Az biztos, hogy ilyen szempontból is áldás a négyüléses, nem lenne szép hiányolni róla a védőbuborékot… Áldás ellenben volt bőven, már ami az égit illeti.

Visszacsúsztunk a csákányos mentén (azaz 1b pálya, illetve az 1-es pálya alsó része) egészen az ülőliftig, pontosan a beléptető kapukig. Előttük egy székelykapu alatt kell áthaladni, kontrasztos látvány. A mágneskártya ellenére a bejutás kicsit nehézkes, elsőre nem nagyon érzékelte a rendszer a kártyát. Nyilván nem a legmodernebb cucc, és bár kínálkozik az ízléstelen párhuzam a székelykapuval, csakazértsem. Sőt. Nyilván azzal is lehetne élcelődni, hogy a négyüléses lift völgyállomásán ott díszeleg a felirat, hogy 333–509 méter, és ez bizony a felvonó alsó és felső pontja, már ami a tengerszint fölötti magasságot illeti. De hagyjuk a rossz poénokat.

Inkább ezúton is őszinte kalaplengetés az üzemeltetők előtt, hogy itthon, ekkora dombon síterepet tudnak üzemeltetni, jellemzően 90 napot is meghaladó szezonokkal!

Tehát a teszt. Hétfőn, február 1-jén tehát az 1-es és 7-es pályák, illetve az őket összekötő 1b volt nyitva. Elvileg az 1-es csákányos túloldalán húzódó (szerpentinben végződő) 6-os is, de azt nem próbáltuk, nem nézett ki túl biztatóan.

Érdekes, hogy a hétfő és a rossz idő ellenére nem voltak üresek a pályák. Nyilván nem volt tömeg, de azért megsüvegelendő, hogy ennyien kijöttek. A tanulópályákon pedig rendes oktatás folyt, mintha csak szikrázna a napsütés meg a mínuszok.

Váltogattuk az 1-es pályát a 7-1b-1 útvonallal, leginkább arra gondolva, hogy mennyire klassz lehetne mindez télen. A hüttére is sokat gondoltunk, persze. Talán ez utóbbinak is tudható be, hogy végül a 4 óra helyett csak bő 3 órát voltunk a pályákon, utána a teszt a Holle Anyó éttermében folytatódott.

A menü előtt azért pár szót még a pályákról. Állaguk nyilván gyorsan romlott, de erről nem az üzemeltetők tehetnek. Ellenben az övéké az érdem, hogy annyit hóágyúztak, hogy simán kibírta a hómennyiség az esőt. Legalábbis ami az 1-es pályát illeti, mert azért a 7-es tetején látszott, hogy azt később kezdték el lőni. De azt a pár foltot simán ki lehetett kerülni, igazán nem rontott az élményen.

A 7-es pálya széles, abszolút ajánlott kezdőknek, bár inkább csak úgy, ha működik a mellette húzódó csákányos. Az 1b már keskenyebb, illetve utána beletorkollik az 1-esbe, a találkozás örömére színt is váltva. Szóval adott egy piros pálya, aminek az aljánál is tartani kell még a tempót, hogy ne kelljen gyalogolni a négyüléseshez… a tempó tartása szempontjából nem a legszerencsésebb, hogy a vendéglátóhelyek/kölcsönző illetve oktatópálya között kell átcsúszni, van tehát keresztforgalom bőven, léccel és léc nélkül egyaránt.

Valamivel gyakorlottabb kezdők már választhatják a legendás 1-es pályát teljes hosszában. A felső rész kék, alul a már említett piros szakasszal. Tényleg élvezettel végigsíelhető, leginkább hétköznap, amikor kevesebben vannak. Nem mellékesen a síbérlet ára is kedvezőbb. Szóval ha naposabbra, pláne hidegebbre fordul az idő, érdemes betervezni egy egynapos hazai síelést. Az 1-es és a 7-1b-1 variáns is hosszabb egy kilométernél, szóval jobb síelőknek sem megvetendő alternatíva, ha csak pár órát csúsznának.

Természetesen családi programnak is rendben van, hiszen több pályán zajlik oktatás, és a felvonózás is nagy élmény a kicsiknek. Sőt, itt az ideje a teszt kevésbé havas (esős) részére rátérni: a gőzgombóc is megfelelő, a forrócsoki pedig kifejezetten finom.

További infó a síterep honlapján: siarena.hu