Családi hétvége Bovecben – canyoning

A nyári szünet utolsó hétvégéjén Szlovéniába indultunk, hogy a srácok feltöltődjenek élményekkel a suli előtt, és ha nem is nagyobb kedvvel, de jobb lelkiállapotban kezdjék a tanévet. Úti célunk természetesen Bovec volt, a Soča (Isonzó) partján fekvő outdoor paradicsom. A vadvizes programokon túl számos egyéb adrenalindús lehetőséget kínál, de rengeteg látnivaló is akad, sőt, tulajdonképpen bármerre is indulnál, előbb-utóbb eláll a lélegzeted. Érdemes tehát hosszabb-rövidebb túrákra is sort keríteni. Mi is ezt terveztük.

A száraz nyár és az alacsony vízállás némiképp átírta a programot, illetve a (nagyon) nyári időjárás miatt sokan tervezték ily módon eltölteni a hétvégét, így szombat délután helyett már pénteken 14 órakor várt minket a Susec-kanyon. Ami a programot illeti, előre szólok, hogy a beszámoló végén várható némi konkrét infó, nem annyira a reklám, mint az útbaigazítás okán.

Az élményeket fokozandó, a sátorozás mellett döntöttünk, egy órakor be is futottunk a kempingbe, a recepció természetesen (12 és 16 óra között) zárva volt, így a városközpont felé vettük az irányt, és jelentkeztünk az Adventure Center Bovec irodájában.

A szervezők teljes felszerelést biztosítanak

Megkaptuk a felszerelést (neoprén nadrág, kabát és csizma, sisak és vidám színű kiegészítő a nadrág ülepének védelmére), majd autókba, illetve az iroda kisbuszába pattantunk, és kezdetét vette a kaland. A canyoning jellemzően túrával kezdődik, mert ahhoz, hogy le tudjunk jönni a patak által formált aquaparkban, előbb fel kell jutnunk valahogy. Ezúttal sem volt ez másképp, az emelkedőre és a melegre tekintettel úszónadrágban, lábunkon a neoprén csizmával vágtunk neki a meredek emelkedőnek. A többi cuccot betömtük a nadrágba, amit hátizsákként vittünk magunkon… erről szerencsére nem készült kép. 🙂

Természetes aquapark: csúszdázás, ugrálás a medencékbe

A túravezetőnél egyébként volt fényképezőgép (szintén víz- és ütésálló Olympus, így a sajátomat az autóban hagytam), és persze jobban is tudta, honnan lehet a legjobb képeket lőni. A fotók készítése is része a – minden szempontból korrekt – szolgáltatásnak, és így azért sokkal könnyebb otthon elmesélni, hogy milyen is volt. A srácok persze ügyesebbnek és bátrabbnak bizonyultak, de ez talán minden szülő-gyerek viszonylatban igaz. Óriási élmény, és mint ilyen, igazi csapatépítés is, ami szülő-gyerek viszonylatban sem mellékes.

Helyenként igazi bátorságpróba, de nincs veszély, csak az élmény

Igazi családi csapatépítés, tényleg

Volt, ahol többször is csúszhattunk

A már említett túrázás után felvettük a felszerelést, még egy rövid eligazítás, és irány a móka. Valóban nem túlzás természetes aquaparknak hívni a helyet. Azt terveztük, hogy megszámoljuk az élményelemeket, erről persze megfeledkeztünk közben. Egy kisebb ugrással kezdtünk, majd csúszda és újabb ugrás következett… majd újabb csúszda és újabb ugrás… 🙂 Ami a csúszásokat illeti, a túravezető mindig elmondta, hogy milyen módon hajtsuk végre. Az alapcsúszáson (hanyatt, lábbal előre) kívül volt Superman-póz (hason, fejjel előre), illetve a hanyatt, fejjel lefelé, nagyjából ebben a sorrendben, folyamatosan fokozva a kihívást. A természet és a túraszervezők által jól felépített program volt, tehát.

Olyan hely is volt, ahol többször is le tudtunk csúszni, és kötelekkel biztosított úton visszamászni a csúszda tetejére. Itt szabadon választhattunk stílust, bevállalási küszöbnek megfelelően…

Már itt azt éreztük, hogy bőven felülmúlta várakozásainkat az élménymennyiség, de még nem volt vége. Rövid – via ferratára hajazó – ereszkedés után folytatódott (és tovább fokozódott) a vizes adrenalin adagolása. A következő csúszda meredekebb és hosszabb volt az eddigieknél, és pszichésen is rendben volt, úgy tűnt, mintha egy barlangba csúsznánk be rajta. Itt mosolyfotózás is volt elrugaszkodás előtt.

Mosolyfotó a barlangcsúszdán

A slusszpoén – ahogy a neve is mutatja – a végére maradt. 12 méteres vízesés, azaz majdnem függőleges csúszda. Itt azért csak a túravezetők ugrottak bele szabadon, a résztvevők némi hevederes biztosítással (és kisebb-nagyobb lassítással) csobbantak. Nem vagyok meggyőződve róla, hogy egy-két alkalom múlva már bevállalnám biztosítás nélkül, szerintem a srácok simán, őket nem is nagyon fékezték.

12 méteres csúszással búcsúztunk

Gyors átöltözés után a vizes cuccokat átadtuk a szervezőknek, ők vitték vissza a bázisra, fertőtlenítő mosásra a neopréneket, mi pedig a kemping felé vettük az irányt. Bejelentkeztünk a recepción, felállítottuk a sátrat, elugrottunk a közértbe némi kajáért, kicsit körülnéztünk a szálláshelyünk környékén, majd jöhetett az alvás.

És akkor néhány infó, ha önállóan mennétek – természetesen jövőre is szervezünk családi hétvégéket Bovecbe és nem csak.

Az Outdoor Kid partnere, utazási iroda és kalandtúraszervező: Hungaroraft, illetve Adventure Center Bovec.

Szállás: Liza kemping – ha kényelmesebben szeretnétek, apartman is választható az épületben, melynek földszintjén az Adventure Center irodája van.

A képek egy víz- és ütésálló Olympus fényképezőgéppel készültek, ilyen gépet egyébként is érdemes magunkkal vinni, hiszen nem csak a szervezett vadvizes programokon jöhet jól a vízállóság, az ütésekről nem is beszélve. 🙂

Ez volt tehát az első napunk programja, másnap rafting volt terítéken, no meg kirándulások, persze. Minderről egy következő bejegyzésben, hamarosan…