Neveljünk olyan gyerekeket, akik szívesen másznak!

Sokan támadják Craig DeMartinot és feleségét, mert úgy gondolják, a gyerekeiket komoly kockázatnak teszik ki, amikor nehéz falakat másznak meg velük együtt. DeMartino egy hegymászó balesetben elvesztette az egyik alsó lábszárát, de ennek ellenére 16 és 18 éves gyerekeivel mászik.

Neki és a feleségének teljesen egyértelmű és normális dolog, hogy a gyerekeiket úgy nevelik, hogy sok időt töltenek a szabadban, kempingeznek és sziklafalakat másznak Coloradóban. Ők sokkal veszélyesebbnek tartják, ha a gyerekek videojátékokon és a televízión nőnek fel. Amúgy pedig a mászáskor mindent elkövetnek a biztonság érdekében, együtt másznak és a felszereléseik is teljesen biztonságosak. Az együtt-mászás számukra a családdal eltöltött minőségi időt jelenti, önbizalmat ad a gyerekeknek és egy egészséges világszemléletet nyújt nekik. Megmutatja a kalandnak és az együttlétnek az értékét a felnőttkor küszöbén álló fiataloknak, a mai világban jellemző anyagias világgal szemben.

Már a gyerekek megszületése előtt is sokat voltak a szabadban. Nem beszélték meg előre, hogy így fogják nevelni őket. Aztán ez természetesen módon alakult ki számukra. DeMartino viccesen meséli, hogy nem élnek barlangban, és nem esznek főtt babot vacsorára. Van saját házuk, munkájuk, kötelezettségeik, de minden idejüket megpróbálják a szabadban tölteni. Pár hónapos gyereikekkel már mentek boulderezni, és mind Majah, mind Will hozzászokott ahhoz, hogy a friss levegőn, sziklák között játszanak órákig.

Kempingezni kötelező, de hogy másznak-e, azt a gyerekek maguk döntik el

Megesett, hogy amikor a felesége, Cindy biztosította őt egy hosszú mászás alkalmából, egy barátjuk felesége vigyázott a gyerekekre. Az egyik gyerek sírni kezdett, és a felesége már nem tudta őt biztosítani. Így neki biztosítás nélkül kellett lemásznia, míg a felesége természetesen a gyerekekkel foglalkozott. Sokszor érezte akkoriban, hogy döntenie kell. Nem tud egyszerre jó apa és jó mászó is lenni. Sok olyan ismerősük volt, akiknél a gyerekek megszületése azt jelentette, hogy abbahagyták a mászást. De ő és a felesége semmiképpen sem akarták feladni a mászó-életmódot, és jó szülei akartak lenni a gyerekeknek. Amikor már a gyerekek járni tudtak, úgy oldották meg a mászást, hogy egyikőjük mászott, a másik addig a gyerekekkel játszott, majd cseréltek. Sokszor mentek úgy is mászni, hogy olyan családokkal voltak együtt, akiknek szintén voltak hasonló korú gyerekei, és felváltva vigyáztak egymás gyerekeire, miközben a többiek a falakon lógtak.

Szívesen másznak

Fontosnak tartják azonban, hogy hagyjuk meg a választási lehetőséget a gyerekeknek, hogy ő maguk válasszák ki a számukra élvezetes hobbitevékenységet. A szülőknek az a feladata, hogy megmutassák, nekik milyen hobbijuk van. DeMartino-ék azt vallják, hogy a gyerekek saját maguk miatt szeressenek mászni, és ne azért, mert a szüleik ezt várják el tőlük. Azt mondták nekik, ha mászni szeretnétek, nagyszerű. De ha nem, az is. Kempingezni kötelező családi program náluk, de hogy akkor épp másznak, vagy könyveket olvasnak, rajzolnak vagy sétálgatnak, már rájuk van bízva. (Egyébként mindkét gyermekük tagja egy-egy mászóklubnak.)

A mászás mindamellett hogy egészséges, az életre is nevel. Konfliktusokkal kell szembenézni, tudni kell kezelni a stresszhelyzeteket és a siker érdekében küzdeni kell. Közösséget épít és boldoggá tesz. Új helyeket ismer meg az ember. Mászás közben mindig a MOST a lényeges, nem gondolunk a MÚLTRA és nem rágódunk a JÖVŐN.

Forrás: climbing.com