Tutaj avagy vízitúra másképp, Németországban
Voltam már párszor Berlinben, autópályán oda és vissza, vagy tovább… Brandenburg-tartomány meghívása kellett hozzá, hogy újra szembesüljek azzal, amit egyébként is tudtam, persze: le kell menni az útról, ha tényleg meg szeretnéd ismerni az adott vidéket. Lementünk, és nem is akárhogy. Két napig egy tutaj volt az otthonunk.
Huckleberry Finn nyomában a Spree vidékén
Arról fogalmam sem volt, hogy Berlin körül ilyen hatalmas, összefüggő, hajózható/evezhető csatornarendszer van. Utólag ránézve a térképre, vicces, hogy ennek mennyire parányi részét jártuk be… és így is tökéletes kikapcsolódás volt.
Vélhetőleg éppen azért egyébként, mert nem a nagyobb távok megtétele volt a cél, hanem tényleg a pihenés.
Dél körül értünk Beeskowba, már várt ránk a felkészített tutaj, gyorsan elszaladtunk egy közértbe bevásárolni, amit szükségesnek gondoltunk, beindítottuk a motort, és irány délnek.
Északnak is indulhattunk volna, viszont abba az irányba zsilipelni kell – őrület, de önkiszolgáló zsilipkapuk vannak jellemzően –, és a kikötőben eleve nem javasolták, mert kopárabb a vidék.
Déli irányban viszont – ezt már itthon megnéztük – a csatorna egy kisebb tóba torkollik, majd azt követi egy jóval nagyobb tó, körbe nádas, erdő, holtágak, szóval szépnek ígérkezett. Talán nem lövöm le a poént azzal, ha elmondom, hogy tényleg az volt. Azt is tudtuk, hogy a tavak után már következik a Spreewald Bioszféra Rezervátum, ahol természetesen benzinmotoros járművel nem lehet közlekedni, így számunkra a tavakon való hajózás maradt, az addig tartó csatornát is ideértve, persze.
A tutaj
Fentiekből következik, hogy a gyerekkori olvasmányok újraálmodott járművét benzinmotor hajtotta. Részben logikus volt, mert sodrás hiányában nehéz lett volna vele közlekedni – a fedélzeten levő egy darab evező alkalmatlan volt a tutaj mozgatására –, de mondjuk azt én sem értem, hogy miért nem villanymotorral szerelték.
A tutajozás nagy élmény volt. Nyugalom, kikapcsolódás és gyönyörű környezet.
Így azért kicsit fura érzés volt vele közlekedni, egy vízitúrázásra több mint alkalmas helyen. Elég sokan kajakoztak, kenuztak, eveztek persze. Találkoztunk néhány motorcsónakkal is. És voltunk mi, egy kevésbé áramvonalas jószággal.
Azt viszont nem állítanám, hogy nincs az ötletnek létjogosultsága, sőt. A tutaj elvileg 8 főig használható, fekhely viszont csak 3-4 főre alakítható ki benne. Mi a következő két éjszakát is a tutajon terveztük eltölteni, de csak ketten voltunk, így térkínálat pipa.
A tutajon helyet kapott tehát egy körüljárható, nagyjából másfél méter magas felépítmény is, elöl-hátul ajtónyílással, nagyjából derékmagasságig fából, fölötte, illetve a bejáratok ponyvázva. A ponyvát fel lehetett tekerni teljesen vagy csak az ablakokat, ajtókat, szóval elég praktikus volt, na.
A tető teherbírása lehetővé tette a rajta való napozást, ennek megfelelően vízbeugrálásra is kiválóan alkalmas volt…
A teljes cikk az Outdoor Kid 2016/3 (őszi) lapszámában olvasható. Keresd az újságárusoknál, vagy vess egy pillantást az októberi előfizetői akcióra.
