Tájékozódási kerékpár – a tájfutás és a monti között
Egyrészt olyan, mintha egy hegyikerékpár versenyen nem jelölték volna ki a pályát, hanem csak egy térkép alapján kéne végigtalálni. Másrészről megközelíthető úgy is, mint egy tájfutó verseny, csak nem gyalogszerrel. A két véglet között azonban még sok finomság van, ami a tájékozódási kerékpárt élvezhető versenysporttá teszi.
A tájékozódási kerékpár a tájékozódási sportok legfiatalabb és – kis elfogultsággal – talán a legfiatalosabb, legvagányabb szakága, története csupán másfél évtizedre nyúlik vissza, legalább is, ha az első hivatalos bajnokságokat vesszük kezdetnek.
Mintha egy montiversenyen nem jelölték volna ki a pályát…
Az áttörést egyértelműen a mountain bike elterjedése jelentette, amely a 90-es évektől lett egyre markánsabb, majd az évtized végére jutott el odáig, hogy a tájfutást is megfertőzte. Egymástól szinte függetlenül indult el több európai országban is a kerékpáros szakág kialakítása. Az első magyar bajnokságot 1997-ben rendezték a Pilisben Lajosforrásnál, az első nagy nemzetközi megmérettetésre pedig 2002-ig kellett várni, amikor Franciaországban, Fontainebleau-ban sor került az első világbajnokságra.
A tájékozódási kerékpár
Kombinált sportág lévén, két irányból is jöhetnének az érdeklődők, de jellemzően mégis a tájfutás a fő forrás: úgy tűnik, a tájékozódást megtanulni nehezebb, mint biciklizni.
A tájékozódási kerékpárt hegyikerékpáros oldalról megközelítve egy vérbeli, sokrétű és izgalmas kalandot kapunk, amely kombinálja az olimpiai krossz, a maraton és esetenként a freeride elemeit. Mindezt ismeretlen pályán, mert értelemszerűen nincs pályabejárás a verseny előtt. Ezt eredendően a térképes feladat tisztasága indokolja, de a bringázásra is rányomja a bélyegét, semmit nem lehet begyakorolni, minden technikai elemet első ránézésre kell tudni megoldani, horrible dictu, közben esetleg szembe is jönnek a pályán, mert egyirányúsítás sincs, miként általában útvonalbiztosítás se. Ez veszélyesnek hangzik, de inkább csak megszokást és odafigyelést igényel, számítani kell bármire, a tapasztalat pedig azt mutatja, hogy nincs több baleset, mint az egyéb terepversenyeken.
Nem is annyira ez az, ami a rutinos bringásokat zavarhatja, inkább az, hogy a képességeiket eleinte nem tudják kihasználni, mert a térképes feladat erősen visszafogja a tempót. Aki a tájfutás oldaláról jött, azt pedig eleinte a kerékpár zavarja, eltelik egy idő, mire a két komponens összeérik, és az ember mindkettőt tudja már olyan szinten, hogy igazán hullára kihajtsa magát egy versenyen…
Kép és szöveg: Marosffy Dániel
A teljes cikk az Outdoor Kid magazin 2016/3 (őszi) lapszámában olvasható. A lapot megrendelheted most egy évre, ajándék lapszámmal és kedvezménykártyával!
