Cseresznyefavirágzás helyett vagy inkább előtt…
Bármily meglepő, Japánban a tavasz előhírnöke nem a cseresznyefavirágzás. A hanami, vagyis a cseresznyefák virágzásának ünnepe már magát a csodálatos tavaszt jelenti, míg a szilvafák rügyezése a szürke hónapok után nagyon várt tavasz közeledtét jelzi.
Az elmúlt hetekben egyre érkeznek a tavasz első jelei; verőfényes napsütés, simogató napsugarak, kellemes hőmérséklet. Nincs ez másképp Japánban sem, Tokióban, a Meguro folyó mentén már rügyeznek a cseresznyefák, ami biztos jele annak, hogy már nincs messze a várva-várt évszak. Amikor az első bimbók megjelennek a szilvafákon, a szigetország lakossága már tudja, hamarosan véget ér a tél.
A közhiedelemmel ellentétben…
Noha idén az enyhe tél miatt már decemberben rügyezni kezdtek a szilvafák, természetes virágzási idejük februárra és márciusra tehető, ízelítőt adva a cseresznyefavirágzás szépségéből és hangulatából. Akár azt is mondhatnánk, hogy annak, aki nem kertész vagy épp cseresznyefa-rajongó, egyik virág épp olyan, mint a másik.
„Az első pikniket jellemzően a virágba borult szilvafák alatt költik el a japánok – amint a hó elolvadt. Még mielőtt a cseresznyefáknak idejük lenne rügyet bontani, a szilvafák már szinte roskadoznak a virágoktól, így a japánok a parkokban, valamint a templomok és szentélyek környékén a február-márciusi napfényben élvezik a szilvafák ünnepét, vagyis az ume matsurit.” (Jámbor Aliz, a Japánspecialista szakértője, aki maga is élt Japánban)
A cseresznyefavirágzás a magyarok körében is töretlenül népszerű, a tavaszi utazásokra jellemzően még előző év végén elfogy az összes hely, így aki későn ébred, könnyen lemaradhat a hanamiról. Az ume azonban kiskaput jelent; a kellemes időjárás, a fesztiválhangulat, a piknikezőkkel teli parkok már ekkor is jellemzőek, és a szilvafák látványa is magáért beszél…