Teszt: DS 3 1.6 BlueHDi 120 – Citroën másképp

by Czire Attila · Published 2016-12-06 · Updated 2017-06-05

Megszokhattátok, hogy tesztelünk, bemutatunk autókat, mégpedig leginkább SUV-okat és kombikat, „családi autó” fedőnévvel… A DS 3 nem ez a kategória. De nemcsak eddigi szokásainktól tér el, hanem minden mástól is különbözik.

DS 3: nem csoda, hogy 7 éve nem változtattak alapvetően a formán

DS 3: Citroën másképp

Sőt, még saját magával sem egyezik teljesen. Az autó önálló (al)márkaként igyekszik szerepelni a köztudatban, a forgalmiban viszont továbbra is a Citroent találjuk, és csupán modellként feltüntetve a DS 3-at.

A rokonság ellenére egészen más úton jár a Citroen és a (valamikori) prémium modellcsaládja, ez a kisautóik összehasonlításánál is szembetűnő. Míg a decemberben érkezett vadonatúj C3 praktikusságával és szellemes megoldásaival igyekszik rátenni egy lapáttal jópofa megjelenésére, addig a DS 3 az extravagáns megjelenést és a prémium érzést helyezi előtérbe. Mindezt már hét éve, csupán ráncfelvarrásokon átesve, ami azért sokat elmond arról, hogy mennyire telitalálat volt annak idején.

A DS 3 természetesen nem családi autó. Persze, el lehet képzelni egy családot, egy vagy két kisebb gyerekkel, ahogy korcsolyázni indulnak, és máris tájba illő lett az autó lapunk hasábjain. De a kép nyilván erőltetett, és több szempontból sem stimmel. Egyrészt nagyobb gyerekek is beférnek hátul, másrészt hosszabb utakra is vállalhatónak tűnik a gép, igazán jó vezetni, tényleg. Ráadásul a csomagtér is jóval méretesebb annál, mint amit kinéznénk az autóból. És végre egy csomagtérajtó, amibe nem csak egy helyen lehet belekapaszkodni a lecsukáshoz!

A DS 3 utastere

Az utastér viszont már a bejutásnál gyűjti a jópontokat, az ajtó nagyon szélesre nyílik, a hátsó üléssor elérése sem reménytelen.

Középen a kartámasz (telefon szélességű beltérrel) kerülgetése már jobban tükrözi a fizikai realitásokat, a kézifék kezelése és az övek bekötése is igényel némi sajátos koreográfiát. A tárolási lehetőségekkel viszont megint a tér relativitása kerül előtérbe, tényleg sok helyre lehet pakolni.

Ami az utastér színvonalát illeti, nem hallgathatjuk el tovább, hogy nálunk a DS 3 1.6 BlueHDi 120 változat járt, néhány extrával még emelve a prémium szintet. És a tétet, mert hát ezt a gépet, ezzel a felszereltséggel bizony bőven 8 millió fölött mérik. Ráció helyett nyilván az emóció a kulcs, és az érzelmi ráhatást nem is bízták a véletlenre. A 120 lovas turbódízel jól mozgatja a parányi vasat, az ülések is szinte kérik a sportos vezetést, mindezt tovább fokozza a fekete tetőkárpit, amitől egy kedves barátomat olyan érzés kerítette hatalmába, mintha a Batmobilt vezetné…

Legendaként persze itt van nekünk az 1,6 literes HDi motor, és a neki köszönhető kedvező fogyasztás. A DS 3 úgy tud igazán feltűnő lenni, hogy eközben minden nagyon is a helyén van benne – na jó, a kartámasz kivételével –, bár például a DS feliratú gombot nem tudtam értelmezni, látszólag nem működtetett semmit. Talán lájkgyűjtésre szolgál, ha éppen valamilyen pozitív benyomást tesz az autó… én mindenesetre megnyomtam párszor.