Kemenesalja – lírai üdvözlet a téli tájról
Ha egy kellemes családi hétvégét szeretnétek eltölteni melengető, vulkáni élményekkel, Kemenesalja kiváló választás. „A kemenesaljai táj szépsége megragadó, lágy hajlatokkal ívelő felszínét rendkívül finom rajzúvá teszi az aprólékos tagoltság…” – írja Antalffy Gyula.
Kemenesalja
A Rába és a Marcal folyó közti kistérség, a Ság-hegy, a Kis-Somlyó, a Miskei-hegy, a Hercseg lankája az idő lassítására kéri a látogatókat. Két havas napot töltünk a Ság-hegyen és környékén, Celldömölkön és Mesteriben.
A szombati hűvös délelőttöt termelői piacos és városnéző sétával indítjuk Celldömölkön. A városközpontban és a kegytemplom előtt kikerülhetetlen a nyüzsgés, messziről csábít az illatos kürtőskalács. Az árus elárulja a gyerekeknek, hogy ha nyár lenne, fagyit kellene a kalácsba tenni. Így lefagyasztani, majd felszeletelve tálalni. Most inkább forró teával ajánlja. Az árusok kedvesek, a piac hangulata gyerekkort idéz.
Az apátság épülete előtt parkolunk, Koptik Odó bencés apát nevét szójátékkal is könnyen megjegyzik a gyerekek. A Mária-kutat megvizsgáljuk, vajon van-e csodatévő ereje? Azt mesélik róla, volt egykor. A Szűz Mária-templomot belülről is megnézzük és körbe is futjuk télikabátban. A mögötte álló Kálváriánál megállunk, majd a vasút fele sétálunk.
A 145 éves vasútállomáshoz 10 perc az út innen, közben egy „piroskát” (két vagonos személyvonat) is látunk a síneken elzakatolni. Az állomás épületében emléktábla, az épület egyik lakásában született Német Andor költő 1891-ben. József Attila krónikása és egyik legjobb barátja volt. Az udvar és a peronok izgalmasabbak, a kiállított hatalmas 424-es gőzmozdony (ismertebb nevén a Bivaly) még inkább. A személyvagon és a tűzoltóvagon mellett szülőként rájövünk, milyen keveset is tudunk a vonatokról. A Restiben megebédelünk, majd visszasétálunk az autónkhoz.
A Vulkánházban
Ebéd után az Eötvös-ingás kúpvulkán, azaz a Ság-hegy és a Föld vulkánjainak történetével ismerkedünk a Kemenes Vulkán Parkban. (Látogatás előtt érdemes a téli nyitvatartási rendről tájékozódni a Látogatóközpont honlapján – szerk.). A gyerekeink érdeklődnek a földrajz iránt, ásványgyűjteményük is van otthon. Azt reméljük, hogy a Vulkánházban szerzett ismeretekkel még jobban megértik a vulkánok működését.
A Vulkánpark Corten acél épülete már megjelenésében is izgalmas.
A hegy alsósági oldalán található épület modern külsejének anyagával, a Corten acéllal már találkoztunk a Várkert bazárban és az M4-es metróban is – mondja a fiunk. Az épület belsejében, rögtön a bejáratnál a WC óriási figurái megadják a kellő nevetős hangulatot a tudományos felfedezéshez.
A földrengés-szimulátor nagy kedvenc
A Felfedezőteremben belebújunk egy vulkanológus-szkafanderbe, majd gejzírkitörést hozunk létre egy gombnyomásra. Robbanthatunk is, és tucatszor építjük fel fakocka várunkat a földrengés szimulátorra. A lépcső melletti falakon olyan világirodalmi idézeteket találunk, amelyekben vulkánok szerepelnek. A költészet Kemenesalján mindenhol jelen van. A Tűzhányóteremben a vulkáni kőzetekről tudunk meg még többet. A gyerekeink felismerik a saját kőzeteiket (bazalt, riolit, bazalttufa). Az Etnánál nagyon örülnek, onnan hozott megkövesedett lávájuk is van otthon.
A Naprendszer-teremben a Marsra kirándulunk, galaxisok rejtélyei tárulnak fel előttünk. A Szimulátorteremben levetjük a csizmáinkat, és mezítláb sétálgatunk a megkövesedett láván. Az előterekben kihelyezett tableteken a gyerekek maguk keresgélnek. A Vulkánszínház kisfilmjét végignézzük, döbbenetes képsorok vulkánkitörésekről és pusztításukról. Lányunk közben elszundikál, aktív a mai nap is, bár másként, mint a hétköznapok. Hagyjuk, hadd pihenjen, míg tart a vetítés. A Ság-hegy-teremben üvegablakon keresztül tárul elénk az „árvalányhajas” hegy, ami úgy néz ki, mint egy óriás feje – mondják közösen a gyerekek, miután felébresztettük az alvót is.
Késő délután van, szállásunk a Ság másik oldalán, Mesteriben. A hegy alatti út havas tetejű pincék mellett vezet el, 10 perc alatt ott vagyunk. Azért ezt a kis 270 fős települést választottuk szállásunknak, mert a faluban található egy termálfürdő, ami a zajos wellnessfürdők mellett igazi pihenőkuriózum.
A Mesteri Termálfürdő
A Vulcano Vendégházban már várnak ránk. Családias, az osztrák panziókra emlékeztető épület, barátságos és vendégbarát a kiszolgálás. Gyerekes családoknak való hely. Kényelmesek a szobák, közös a nappali. A téli időszak miatt miénk az egész emelet! Ma még fürödni szeretnénk levezetésképpen. Lepakolunk. Kipakolunk. Fürdőzős cuccokat felpakolunk. Mennünk kell, az unokatestvérek már várnak bennünket a Mesteri Termálfürdőben.
Az esti fürdőzést nagyon szeretjük, Mesteriben különösen kedvező ilyenkor menni.
Az esti fürdőzést nagyon szeretjük, Mesteriben különösen kedvező ilyenkor menni. A termálvízre 1964-ben olajfúrás közben bukkantak, és a 70-es években nyitották meg az akkori fürdőt. A víz sok egyéb gyógyhatása mellett mozgásszervi panaszok kezelésére is alkalmas. Pár éve a helyi önkormányzat magánvállalkozónak adta a fürdő üzemeltetését, aki kiváló szakemberként állt neki a fürdő fejlesztésének. A fürdőhöz tartozó kemping télen is telt házzal üzemel.
A keresztgyerekek már fürdenek, bent találkozunk velük. A medence körül még akad egy szabad nyugágy. Jólesik a meleg, kiváló zárása a napnak a vízben való ejtőzés. Benti fürdőzés, kinti friss levegős pancsolás sötétben. A szaunázást sem hagyjuk ki. Zárásig maradunk. Hazavisszük a nagyokat, majd visszatérünk a szállásunkra. A könnyű, ám kiváló vacsora után rögtön lepihenünk.
A túra
Vasárnap reggel futni indulok, míg alszik a család. Ha visszaérek, a férjem kocog majd. Élvezem a csikorgó havat a futócipőm alatt, jó lesz itt túrázni a gyerekekkel később. A meredekebb emelkedőkön felsétálok, egy férfi néz rám álmos szemmel az egyik pincéből. A Kopasz-dombra felmászom, megcsúszom, nem számít. Lehetne olyan idő is, amelyről Berzsenyi írt: „Zúg immár Boreas a Kemenes fölött, / Zordon fergetegek rejtik el a napot, / Nézd, a Ság tetejét hófuvatok fedik, / S minden bús telelésre dőlt.” Örülök a szép, téli időnek és sietek vissza, maradjon ideje a férjemnek is. A lányunk már felkelt, most a fiunkat hagyjuk aludni. Amíg apa fut, mi összekészülünk. Mire visszaér, már reggelizünk az étteremben.
A Kopasz-domb egyszer teljesen leégett, innét kapta becenevét.
A reggeli kiadós, elég lesz a mai túrához. A túrázók főként a celldömölki oldalról indulnak. Busszal vagy autóval felmennek a Sághegy fogadóig, és onnét keresik fel a hegy nevezetes részeit. Nekünk ez az oldal jobban tetszik. Kocsinkat a Vulcanónál hagyjuk. A focipálya mellett, a kertek alatt indulunk a hegy irányába erről az oldalról. A hó bokáig ér, néha elsüllyedünk benne. Hófúvás nyomai is látszanak. A hógolyódobálás folyamatos, melyet megszakít egy-egy hóangyal készítése.
A kráter
A hegyi út meredekebbé válik, de látjuk a tetejét. A sárga kereszt és a Mária-zarándokút jelölése is havas. Itt nem kell a turistajelzést követni, minden út felvezet. A Trianoni-emlékműhöz és a kráterbe szeretnénk felvinni a gyerekeket. A Sághegy Múzeumba – ami az itteni bányászatot, a táj természeti és történelmi értékeit mutatja be – most nem megyünk. Lányunk már a háti hordozóban, mindjárt felérünk. A fekete kereszten, amelyet 1934-ben állítottak, megcsillan a napfény. A gyerekeknek tetszik az emlékmű, de még jobban a kráter. Meséltünk nekik a filmekről, amelyeket itt forgattak. Főként a sárkányos történet fogta meg őket, melynek középkori faluját itt építették fel. Meséltünk a tavaszi kráterhangversenyről, a dobkoncertről és a szívről, amelyet minden évben emberek alkotnak.
A hegy alakja fekvő óriás arcára emlékeztet, jól kivehetők a vonásai.
Ők lefutnak, mi sietünk utánuk. Ha nem lenne hó, kövekből kiraknánk a nevüket. Helyi hagyomány ez is. Helyette körbesétálunk, és az innét kitermelt bazalt mennyiségén gondolkozunk. A kráter szikláin fészkelő hollópárral nem találkoztunk, talán téli pihenőnapot tartottak ők is?
A hegyről lefele fiunk vezet bennünket. Hódetektívet játszik, követi a lábnyomokat a hóban. Mire a vendégházhoz érünk, már kellőképpen megéhezünk. Az ebédre kapott házi koszt után nehéz felállni, összepakolni a családot és hazaindulni.
Berzsenyi szavaival köszönünk el a tájtól: „Messze setétedik már a Ság teteje, / Ezentúl elrejti a Bakony erdeje, / Szülőföldem, képedet: / Megállok még egyszer, s reád visszanézek. / Ti kékellő halmok! gyönyörű vidékek! / Vegyétek bús könnyemet.”
A cikk az Outdoor Kid magazin 2016/4. lapszámában jelent meg.
